Több mint 200 éve, már amikor 1808-ban a nagyműveltségű Habsburg, a kiváló államférfi, József nádor, a magyarság tisztelője és támogatója városfejlesztési céllal megalapította aSzépítő Bizottmányt és felterjesztése alapján a bécsi Helytartótanács elfogadta Hild János a kiváló városépítész Pestre vonatkozó, az akkor még a sugár irányú országutakkal szabdalt fővárosunk korszerű új európai rangú város tervét. A kor építészei ezzel egyidőben létrehozták a klasszicista stílusú magyar építészetet is, és ennek világhírű jelképévé vált elemét a klasszicista Dunapartot,– melyet sajnos az elmúlt évtizedekben az érzéketlen utódok részben lebontották, kíméletlenül tönkretettek.






Alulírott építészek úgy véljük, meg kell szólalnunk a nyilvánosság előtt: alapvető szakmagyakorlási és etikai elveinket éri nap mint nap komoly támadás, miközben érdekvédelmi szervezeteink – vélt taktikai előnyökért vagy egyéb, ismeretlen okokból – mindezeket csaknem tétlenül szemlélik. Neves építész kollégáink vállalnak szerepet – vállalhatatlan helyzetekben, tervezőként, tisztségviselőként, döntéshozóként egyaránt. A helyzet kritikus, túllépett a Nemzeti Színház ügyének kollektív elárulásának jelentőségén is.
